ínén látható sötét foltok, más néven maria (latinul „tenger”), a Hold történetének egyik legintrigálóbb aspektusát tárják fel. Ezek a foltok nem valódi tengerek, hanem hatalmas, kihűlt lávafolyások, amelyek milliárdokkal ezelőtt alakultak ki, amikor a Hold még aktív vulkanikus test volt.
A Hold felszínének nagy részét a világosabb színű felföld alkotja, amelyet kráterek és hegyek tarkítanak. A maria ezzel szemben sötétebb árnyalatú, és általában alacsonyabban fekszik, mint a felföld. A maria legnagyobb koncentrációja a Hold látható oldalán található, amely a Földről nézve a Hold azon része, amely mindig látható.
A maria kialakulása összetett folyamat volt, amely több milliárd éven át zajlott. A Hold korai történetében a Hold intenz vulkáni aktivitást tapasztalt, amely lávafolyások formájában tört ki a felszínre. Ezek a lávafolyások hatalmas lávatavakat hoztak létre, amelyek végül kihűltek és megszilárdultak, létrehozva a maria-t.
A maria összetétele eltér a felföldétől. A maria bazaltos kőzetekből áll, amelyek vasban és magnéziumban gazdagok. Ezzel szemben a felföld anortozitos kőzetekből áll, amelyek alumíniumban és kalciumban gazdagok.
A maria a Hold történetének fontos nyomvonalai. Azt mutatják, hogy a Hold egykor vulkanikus test volt, és hogy a felszíne azóta jelentősen megváltozott. A maria tanulmányozása betekintést nyújt a Hold evolúciójába, és segít megérteni a Naprendszer más bolygóinak és holdjainak geológiai történetét.
