A nyári hőségben vonzó sporttestekkel és mély hasításokkal találjuk szembe magunkat. Így könnyebben felébredhetünk szorongva féltékenységben.
A tengerparton, törölközőn fekve, örömmel nyújtózkodunk legújabb fürdőruhánkban.
De körülnézve a vízparton, szomorúan vesszük tudomásul, hogy az apró bikini fiatal kisgyermekeket
tökéletes alakkal áldotta meg a sors. A büfé előtt felsorakozott párunkat tekintve azonban
az is nyilvánvalóvá válik, hogy egy-két félisten is vár lekváros palacsintára.
A napsütötte tengerpartot sötét szörny veszi körül, az erős féltékenység neve?
Súgja a fülünkbe, hogy nem mi vagyunk a legcsábítóbb szirénák a vízparton?
Kalandok évadja?
A féltékenység bármely évszakban előfordulhat egy kapcsolatban.
Nyáron ez a szorongás jelentősen megnőhet, akiknek gondtalan,
nyugodt környezetben nagyobb az izgalom vágya, az új kapcsolat
gondolata még jobban mozgatja képzeletünket, mint a mindennapi
életben. A nyár gyakran társul a szabadsághoz, a gondtalanság
érzéséhez, mivel a vakáció alatt eltűnnek a problémák, a határidők,
és kénytelenek vagyunk olyan jelentős döntéseket hozni, hogy mikor
menjünk strandra, vagy mit együnk ebédre. Pontosan ez a felszabadulás ösztönöz bennünket
arra, hogy egy kissé ingerléstől mentes nyaralásunkat egy kalanddal fűszerezzük.
Mindig önbizalomhiány
"Nem számít a féltékenység szorongó érzése bármely évszakban, az ok mindig ugyanaz
" - mondja Dr. Lux Elvira szexuális pszichológus. - A félelem, hogy elveszíthetjük
partnerünket, mindig saját önbizalmunk hiányából fakad. Ez azt jelenti, hogy nem
hisszük, hogy mindenki a legmegfelelőbb társ kedvesünk számára, továbbra is lebegjünk
a szemünk előtt, hogy vannak szebb, okosabb és vonzóbb nők is ”- magyarázza a szakember.
Kedvesünk a széfben?
Az ember természetes félelme, hogy elveszíthet olyan tárgyakat vagy személyeket,
amelyek sokat jelentenek számára. Ezért telepítünk egy lakatot, egy széfet a
. Kedvesünk azonban nem tudja, hogy széfbe vagyunk zárva, örökké bennünk él a szorongás,
hogy hirtelen elveszítjük. Az az állandó félelem, hogy párunk másról álmodozik, könnyen
kórossá válhat. "Sok esetben az adott személy féltékenysége teljesen megalapozatlan,
ezért a felelősség fenntartása csak veszekedésekhez vezet, hosszú távon mérgezi a kapcsolatot" - mondja dr. Lux Elvira.
Van megoldás?
A féltékenység kezelésére és enyhítésére számos módszer létezik.
Ha megfogadunk néhány tanácsot, könnyedén elháríthatjuk a nyár kísértéseit.
Ha kedvesünk féltékeny
1. A féltékenység oka gyakran az, hogy partnerünk nem szereti önmagát,
ezért úgy gondolja, hogy őt sem tudjuk szeretni. Fontos, hogy minden nap biztosak legyenek érzéseinkben!
2. Dicsérjük meg kedvesünket, ha tettünk valamit a kedvünkért
, hogy érezhessük megbecsülésünket.
3. Találjon ki egy közös programot, amilyen partnerünk megmutathatja erősségeit.
Például, ha nagyszerű úszó vagy, kérlek, tanítsd meg a gyerekeidet úszni.
A siker élménye az egekbe repíti önbizalmát!
4. viszonylag könnyű feladatok ellátása: például mosogasson, vagy ha ügyesen csinálja,
készítsen éjjeliszekrényt. Amikor a munka elkészült, semmiképpen ne hagyja ki az elismerést!
5. Ne várja meg, amíg megkérdezi, jól szeretünk-e, éreztessük vele, hogy fontos nekünk.
Ha féltékenységgel küzdünk
1. Gondold át, mennyire reálisak a félelmeink. Tényleg érdeklik partnereinket más nők iránt, vagy csak baráti érzelmeket táplálnak?
2. Figyelembe vesszük kedvesünk viselkedését: meglátogat minket, megpróbálja velünk tölteni a szabadidejét,
meghallgatja kívánságainkat, megteszi-e, amit kérünk tőle? Igen, nincs okunk féltékenykedni.
3. Vizsgálja meg a lelkiismeretünket. Ha van mit fedeznünk a kedvesünk számára, jobb lehet őszintén beszélni vele, mint kihallgatni.
4. Kérjen meg egy kívülállót, hogy lássa kapcsolatukat. Néha érdemes elfogulatlan véleményt mondani.
Ha úgy érzi, hogy a féltékenységünk mindennapi probléma a kapcsolatban, vegye fel a kapcsolatot szakemberrel,
akivel magabiztosan megoszthatjuk félelmeinket.
5. Annak érdekében, hogy az izgalmas kapcsolat fenntartható legyen, fontos, hogy mindig újra elcsábítsuk partnerünket.
Ne kényeztessük túlságosan a szeretteinket, néha úgy érezzük, hogy harcolnunk kell értünk.
329
